Kommunikáció

Köztudott, hogy a magyar felsőoktatás, úgy az elmúlt évtizedben ontotta magából a kommunikációs  szakembereket (is). Mint ahogy sok „divat” szakmák esetén, e szakterületet is meglehetős vita övezi, hogy kell-e, egy közel tíz milliós országnak ennyi kommunikációs szakember. 

E szakterület ranglétrájának egyik csúcsa, egy nagy vállalat, vagy állami intézmény, szóvivői, illetve kommunikációs vezetői a posztja lehet. Meglátásom szerint, az ide eljutó szakemberek, már komoly szakmai potenciállal, személyiségi rátermettséggel rendelkeznek, pontosabban kellene, hogy rendelkezzenek. Tudniillik, Ők képviselik az adott intézmény, cég, arculatát, politikáját, mondhatni arcpoétikáját. 

Valami mégsem kerek. Most hogy „hóhelyzet” van, sok-sok intézmény, állami cég,  a szóvivőjén keresztül próbálja kommunikálni, hogy ki hogyan lesz, lett úrrá a kialakult időjárási viszontagságon. Sorra nézem a nyilatkozatokat és sorra döbbenek le, a nagy „öregeken” kívül, egyetlen egy ifjú titán sem áll a helyzet magaslatán, sőt. Olyan bődületes amatörizmussal nyilatkoznak, amit egy átlag ember a hétköznapjaiban is, simán kenterbe verné. Mit tanult évekig a főiskolán? Beszél bele a mikrofonba, szenvtelenül, a mimika, a hangsúlyozás teljes hiányával, mintha csak egy elé tett közleményt olvasna fel. Ugyanez vonatkozik a nyilatkozatok megfogalmazására, tartalmára is, egyszóval silány.
Egy felelős intézmény, cég, hogy engedhet meg ilyen amatörizmust, ilyen kulcspozícióban. 


Előre bocsájtom, hogy nem vagyok kommunikációs szakember, de ami kiveri az ember szemét-fülét az kiveri. 

Gyakorlat teszi a mestert! 

De persze itt is vannak őstehetségek, csakúgy mint az élet egyéb területein. És éppen így megtalálhatjuk a tökéletes "antitálentumokat" is.  :D 

A kommunikációs szak valóban népszerű a felsőoktatásban, de hiába végez szegény ifjú titán, ha nincs szerencséje, összeköttetése, itt sem tud elhelyezkedni ismert munkáltatónál. És vannak a kevésbé brillírozók, akiknek megvan a hátszelük. De idővel (talán) kikopnak.